Tehát ez a kis pisis ebbe a menő suliba jár... na szép... ki se néztem volna belőle... Kíváncsi vagyok, hogy ma este eljön-e... Azt hiszem többet nem kéne az iskolájához mennem... az a sok lány olyan idegesítő volt... esküszöm úgy kezelnek, mint egy darab húst... De igazából ez a munkámmal jár... Host vagyok... Az a dolgom, hogy elszórakoztassam a lányokat... Ma szerencsére szabadnapos vagyok, ezért van időm foglalkozni a kölykökkel. Van benne valami, ami megfogott.... Nem tudnám elmondani, hogy mi ez az érzés... de valami jó.. kellemes és meleg érzés... mármint nem buzis értelemben meleg... azt hiszem... De most nem érek rá ezzel foglalkozni. Elő kell készülnöm a kis srác fogadására. Felkaptam a bőrdzsekim, elmartam a slusszkulcsot az asztalról, a farzsebembe tettem a pénztárcám és lementem a motoromhoz. Felvettem a bukót és már indultam is a boltba. Mivel legtöbbször a melóhelyemen, a klubban eszem, itthon alig van kaja... viszont valamivel el kell ütnünk az időt, vagy amint belép elijesztem magamtól. Gyorsan bevásároltam és már robogtam is haza. Azt se tudom már, hogy mikor főztem utoljára... egy kissé már berozsdásodtam, de csak nem felejthettem el mindent.. ugye? Na nincs időm ezen gondolkodni... Nekiláttam, hogy megcsináljam az esti kaját. Amint végeztem, az órámra néztem... még volt egy fél órám... Gyorsba kitálaltam, utána magamat is összekaptam valamelyest. Pontban 8-kor valaki csengetett. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Újra felvettem a laza, nem törődöm stílusomat. A kis srác amint meglátott, megszeppenve sütötte le a fejét.
- Na bejössz, vagy még álldogálsz kint egy kicsit? - kérdeztem.
Nem mondott semmit, csak gyorsan beslisszolt mellettem az ajtón. Komolyan mondom ez a srác olyan, mint egy kiskutya... én pedig imádom a kutyákat...
- Ülj le az asztalhoz, máris megyek - mondtam neki, én pedig a hűtő felé indultam - Mit iszol? - kiáltottam.
Nem érkezett válasz... hát akkor 2 üveg sör... kivettem őket, majd az asztalhoz indultam... Amint megláttam a srác arcát, egy pillanatra teljesen lefagytam... Az arca... ragyogott... Odaraktam elé az egyik üveg sört, én pedig leültem vele szemben...
- Ezt mind te főzted? - kérdezte mosolyogva.
- Aha.
- Elképesztő.
- Inkább egyél - válaszoltam, most már én zavarban.
Ennek a srácnak ennyi is elég, hogy boldog legyen? Akkor nem lesz nehéz dolgom vele... Miközben vacsoráztunk, beszélgettünk... egy csomó mindent megtudtam róla... Vacsora után az erkélyre mentünk a sörünkkel... El telt egy kis idő kint a friss levegőn, mi pedig újra beszélgetni kezdtünk... ez a srác elképesztő... megmozdított bennem valamit... nem bírtam már magammal...
- És most jöhet a desszert? - kérdeztem felé fordulva, kissé rekedtes hangon.
- Milyen desszert? - kérdezte csodálkozva.
- Te - súgtam és megcsókoltam...
By: Suoh-kun