- Hé ne aggódj már, csak előkerül - bökött oldalba Akira.
- Remélem... - sóhajtottam.
Becsengettek és elkezdődött az óra... Valamiért a gondolataim már nem az elveszett igazolványom körül forogtak, hanem a tegnapi fiú körül... Lehet, hogy nem kellett volna csak úgy otthagynom őt... végül is segített nekem... Ha újra találkozom vele, bocsánatot kérek majd tőle. Gyorsan teltek az órák... szinte egy pillanat alatt elment az egész nap... Amikor kifelé tartottam a suliból, észrevettem, hogy nagy a nyüzsgés a kapunál... Körbeálltak valami... vagy valakit... Lányok sikongattak.. biztos a fiú ijesztgetik őket valamivel... Nem törődtem velük, simán elsétáltam mellettük... De ekkor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül...
- Daisuke-kun... már fel se ismersz?
Nem hittem a fülemnek. Szinte kővé dermedtem... Hitetlenkedve fordultam meg... De Ő volt az... az a férfi tegnapról... De most teljesen máshogy nézett ki... olyan volt, mint valami filmcsillag...
- Mégis hogy kerülsz te ide? - kérdeztem.
- Meglepődtél ugye? Tegnap olyan simán ott hagytál engem.... - mondta tettet szomorúsággal.
- Sajnálom... de haza kellett sietnem...
- Hát jó.. most az egyszer megbocsátok neked...
- De mégis hogy találtál meg?
Nem válaszolt, hanem a farzsebébe nyúlt. Amikor észrevettem, hogy mit tart a kezében, nagyon boldog lettem.
- Ezt elvesztetted tegnap este... gondoltam visszaadom neked... - nyújtotta felém az igazolványom.
- Köszönöm. Már az egész házat felforgattuk... Azt hittem elvesztettem valahol...
- El is vesztetted - nevetett.
- Igen,... de előkerült. Nagyon szépen köszönöm - mosolyogtam rá.
. Ha tényleg meg akarod köszönni, akkor gyere erre a címre ma est 8-ra. Valamit mutatni akarok neked. Ne felejtsd el, tudom, hol keresselek - azzal simán elment...
Ezt nem hiszem el... mégis ki ez a fickó??
By: Daisuke-kun