- Hello, Akira. Megint átrohanóban? - lépett mellém a bolt tulaja.
- Igen. nem sokára mennem kell Ayaka-ért. Csak veszek pár hozzávalót a vacsorához.
- Hm... kevés az ilyen jó gyerek, mint te meg Daisuke. Tényleg neki hogy megy sora?
- Jól. Egészséges és életvidám, mint mindig - mosolyogtam rá.
- Az a gyerek... most éppen mennyi állása van?
- Nos, azt hiszem hétköznapokon 3... hétvégéken 5... ne is, 6! Ott van még az a postai munka...
- Egek... Mégis hogy bírja ezt ilyen fiatalon?
- Nos, Ő egy erős fiú - mosolyogtam ismét - De most mennem kell.
- Persze, menj csak - közben elővettem a tárcámat. Ó hagyd csak. Vidd, a tiéd ingyen - mosolygott rám.
- Nagyon szépen köszönöm . hajoltam meg, majd kisiettem a boltból.
Haza siettem, elraktam a cuccot, majd siettem az óvodához. éppen időben értem oda.
- Akira! - kiáltotta Ayaka és a nyakamba ugrott.
- Szia Ayaka-chan. Na mesélj milyen napod volt?
- Képzeld mit csináltam ma!
- Egy szép rajzot - lépett hozzánk az óvónő.
- Ó, jó napot - tettem le Ayaka-t, és meghajoltam.
- Szervusz. Igazán rendes tőled, hogy eljössz érte minden nap.
- Ez a legkevesebb. Daisuke hármunkért dolgozik. Amiben tudok, segítek neki.
- Elképesztőek vagytok... A kórótokbeli srácok csak lézengenek a nagyvilágban, fogalmuk sincs az élet nehézségeiről...
- Számunkra ez átok és áldás egyben - sóhajtottam és Ayaka-ra néztem.
- Jobb lesz, ha mentek. Kezd sötétedni - mosolygott ránk az óvónő.
- Igaza van - bólintottam egyetértően és Ayaka kezéért nyúltam - Gyere, menjünk haza. Daisuke ,ár biztosan hazaért, és minket vár.
Láttam, hogy felcsillan a szeme. Megfogta a kezem, majd hazafelé kezdett húzni. Még gyorsan meghajoltam, majd engedtem rángatásának. Hazafelé elmesélte, hogy mi is történt az óvodában. Nagy sokára hazaértünk, de egy hatalmas kupleráj fogadott minket. Daisuke éppen a nappalit túrta fel, amikor rányitottunk.
- Mégis mit művelsz? - kérdeztem dühösen.
- Segíts! Elveszett az igazolványom!
By: Akira-kun