El se hiszem, hogy ezt tette... és ezt mondta... Én... desszert? De ahogy megcsókolt... az... olyan... leírni se tudom milyen érzés volt... Azt hiszem a legjobb szó, ami ráillik az ez: csodálatos. Hiába tudtam, hogy amit tesz nem helyes, és fel kéne háborodnom, amiért ez merészelte tenni... de nem így éreztem... ahelyett, hogy eltaszítottam volna magamtól, olyan szorosan simultam hozzá, ahogy csak tudtam... Csókja egyszerre volt lágy mégis vad... erőteljes mégis félénk..... Amikor érezte, hogy nem utasítom vissza átölelt, és magához szorított. Csókja már elvesztette lágy és félénk oldalát... Csak a vad vágy maradt... Kezeimet a nyaka köré fontam... Engedtem a csábításának. Kezei először derekamon pihentek, majd levándoroltak csípőmre és a fenekemen álltak meg. Csókja egyre hevesebb lett... Nyelvével számba hatolt... körözött és játszadozott... már alig kaptam levegőt... Ő felemelte lábaimat, amit automatikusan dereka köré fontam. Átvitt a konyhán, majd éreztem, hogy eldőlünk az ágyon. Kiszabadítottam magam a csókból, így végre némi levegőhöz jutottam. Zihálva néztem fel rá. Felült rajtam... mintha csak éppen lovagolna és kibújt felsőjéből. Csak ekkor döbbentem rá mire is készül.. Hirtelen eluralkodott rajtam a félelem. Ez nem tehetem...EZ nem én vagyok... valamit tennem kell! Én felkönyököltem, Ő pedig félmeztelenül magasodott felém... Meg akart csókolni... de nem engedtem...
- Ne - súgtam alig hallhatóan...
Láttam, hogy teste minden izma megfeszül... Egy pillanatra azt hittem, meg se fog mozdulni... de tévedtem. Egyszerűen lemászott az ágyról (és rólam), leült az ágy szélére és kezeibe temette az arcát... Értetlenül néztem rá...
- folyt köv -
By: Daisuke-kun