"Normális napnak indult... Még nem sejtettem, hogy az egész életem megváltoztatja..."
Gyorsan megetettem a húgom, közben Akira összepakolta a sulitáskánkat, és megcsinálta a bentokat. Miután Ayaka-chan befejezte az evést, gyorsan felöltöztettem őt.
- Akira-kun, mi akkor elmentünk, a suliban majd találkozunk -szóltam vissza neki az ajtóból
- Rendben van. A táskád majd a padodon vár - kiáltott utánam, maikor már fél lábbal kint voltam a házból.
Ayaka-channal kézen fogva indultam el az oviba... Mióta a szüleim meghaltak, én vigyázok rá... Igazából egy kicsit nehéz suli és meló mellett egy 5 éves hugira vigyázni... De szerencsére itt van Akira-kun, aki segít nekem... Örök hálával tartozom neki, maiért mellettem maradt.... Bár az is igaz, hogy nem igazán tudott volna hova menni.. Amikor még a szüleim éltek, az utcán találtam rá.. Ismerősnek tűnt, mivel az én iskolámba járt... odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy mi történt.. Elmondta, hogy az apja újraházasodott, és az új felesége egy házi boszorkány... Mindig kikezdett vele, ő pedig ezt nem bírta tovább elviselni... Az anyja pedig a születése után egy évvel lelépett... Azóta nem is hallott róla... Felajánlottam, hogy költözzön hozzánk, ő pedig némi rábeszélés után elfogadta. A szüleim nagyon kedvesen fogadták, és Ayaka is hamar megszerette... Második bátyóként tekint rá... A meló miatt suli után Akira szokott érte jönni... én akkor még dolgozom... Közben meg is érkeztünk az óvodába...
- Jó reggelt Daisuke-kun - üdvözölt az óvónő - Szervusz Ayaka-chan - hajolt le hozzá.
- Jó reggelt. Sajnálom, de nekem mennem is kell...
- Persze, semmi gond, menj csak - fogta meg Ayaka-chan kezét.
- Figyelj rám Ayaka - guggoltam le hozzá - Legyél jó kislány, rendben? Délután Akira-kun jön majd érted. Na szia - nyomtam egy puszit a homlokára.
Elindultam az iskola felé, de azért még visszaintegettem az óvónőnek. Futva tettem meg az iskolába az utat. Szerencsémre elég sportos vagyok... Épp az utolsó pillanatban értem be, ezért át kellett ugranom a kapun. A diáktanács elnöke, aki csukta be a kaput, még utánam kiáltott.
- Jó reggelt Daisuke! Hogy van a húgod?
- Jól köszi - kiáltottam vissza.
Besiettem a terembe, és elfoglaltam a helyem. A táskám persze ismét a padomon várt, ahogy Akira ígérte. Páran az osztályból odajöttek köszönni nekem, én pedig nevetve fogadtam őket. Az évek alatt megtanultam, hogy az élet minden egyes pillanatát ki kell élvezni, mert nem tudhatjuk mikor ér véget... Sajnos ezt a leckét a szüleim kárán tanultam meg... Azóta minden egyes nap annyit mosolygok, amennyit csak tudok... Ennek hála én lettem az osztályközéppontja. Bár nem igazán van időm a barátokra... Suli után 2 munkám van.. Utána pedig haza kell mennem a húgomhoz és Akira-hoz... Mivel én dolgozok, Akira-ra marad a főzés meg a rendrakás és hasonlók.. Ha ő nem lenne, nem tudom hogy vészelném ezt át... Az órák gyorsan teltek, és már mennem is kellett dolgozni... A hátsó kijáraton mentem ki... éppen összetalálkoztam Akira-kunnal.
- Hé Daisuke, vidd el a bringám, és siess haza - dobta oda nekem a lánc kulcsait.
- Rendben van, köszi - kiáltottam vissza, és a biciklitárolóhoz futottam.
Megkerestem a biciklit, majd levettem róla a láncot, felpattantam rá, és őrültként kezdtem tekerni. A biciklinek hála elég hamar értem el első munkahelyemre. Egy családi étterembe... felszolgálóként dolgoztam ott. Leraktam a biciklit és besiettem. Felkaptam a kötényem, és máris munkába álltam. Nagyon kedves volt ez a család... Hamar letelt a munkaidőm, és rohantam a következő helyre. Egy kis éjjel-nappali üzletben dolgoztam... Felvettem az egyen pólót, fejembe raktam a sapkát, és beálltam a pénztár mögé. Nem volt túl sok vásárló.. A munkaidő végeztével a főnök jött oda hozzám.
- Szép munka volt Daisuke, vigyél haza az üzletből ami kell, ne aggódj, én fizetek - veregetett hátba.
- Köszönöm, főnök - hajoltam meg előtte.
Gyorsan végig szaladtam a sorokon, és levettem a polcról pár dolgot. Elköszöntem, felkaptam a biciklit, és a kormányra akasztottam a kormányra. Már nem volt sok energiám, és szívesebben sétáltam, ezért inkább toltam a biciklimet... Egy kicsit lerövidítettem az utat, ezért egy sikátoron át mentem... Egy kivilágított klub előtt egy férfi állt kint... dohányzott... Nem foglalkoztam vele, csak egy pillantást vetettem rá... De egysezr csak odajött hozzám.
- Hello, mi járatban erre? - mosolygott rám.
By: Daisuke-kun